Hajnalban.

Hajnalban iszom a kávémat. 

Ablakomon át a hűvös szél csókolgat.

Csend van! Néma a táj, csak a madarak dala szál.

Üdvözöl, úgy hiszem, szép jó reggelt kíván.

Nézem az órát, hat sincsen még. 

Magamban ülök, várok, ébredjen fel a világom.

Merengek a múlton, az életen. 

Köszönöm a próbákat Istenem.

Nem adtad könnyen az életet, megtanítottad, hogyan szeressem.

Öröm most minden percem. Szeretek is élni.

Mégis ott van egy űr, mikor kell elmenni?

Arra kérlek most téged, Drága Istenem.

 Mutasd meg, hogyan kell itt hagyni mind azt, amit miattad szeretek. 

Sok évig veled akartam élni, de te türelemre intettél. 

Mutattál egy utat, ha azon járok, haza találok.

Ím, itt állok ajtódban, de belépni már nem akarok.

Most.

Majd egy szép őszi napon.

De addig is kérlek, vezesd az életem, hogy hozzád hű legyek. 

Szeretlek, Istenem ezt tiszta szívemből érzem.

 De ugyan így szeretem a mostani énemet.

Ülj ide mellém minden reggel és kérlek, maradj is itt örökre. 

Fogd a kezem, a tiédbe ajánlom. 

Legyen minden úgy, ahogyan azt te felkínálod.