Mennyi szó mennyi fájdalom.
Magányos szívekben a rettegés szava szol.
Elhagytál O Istenem!
Elment az életem!
Miért nem segítet senki sem?
Miért szenved az életem?
Halkan csüngők ajkadon.
Szólj, hát kérlek?
Adj vigaszt a lelkemnek.
Mennék én, de te nem engedsz.
Azt mondod ez itt az életem.
Álljak fel és harcoljak!
Nem birok istenem.
Gyenge karom porba hull,
betemet a fájdalom.
Szűni nem tudó kétely
az életem így élem.
Kérlek, vedd el, vidd el, szabadíts fel.
Többet e kint én ne érezzem.
Vigyél el, magadhoz,
föl az égi világhoz.
Hagy legyen végre békém.
Szeretnék benned újra hitre térni.
Hinni a szépet és a jót.
S hogy az élet veled újra
alkot,
egy szebb és boldogabb létet.
S majd a földön minden lélek
Örömmel a fényedbe éled.
