Anyák!

Anyák, ha kell, megvédenek, megóvnak és szeretnek.

Anyák ily módon tanítják meg az életet.

Anyák, akik sohasem felednek és mindig keresnek.

Anyák, tárt karokkal ölelnek, lelkükkel szeretnek.

Anyák a legszebb pillantásukkal szíveket melengetnek,

Anyák, új életet és reményt  adnak.

Anyák szavak nélkül szeretnek, könnyekkel ölelnek.

Anyák, akik nem védtek és nem szerettek,

bennetek ez a tűz és vágy hová lett?

Anyák, kik nem látjátok a kárt a szívekben!

Anyák, akik nem ölelnek és védenek.

Anyák, akik fájdalmat és bánatot hagytok a kicsi szívekben.

Melyek felnőnek és reménytelenül szeretnek.

Anyák hol vagytok most? Hol rejtőzik szívetek?

Amikor egy szív szeretve hív és megbocsájtást kér.

Anyák ti miért nem halljátok a gyermekek kiáltását?

Anyák mondjátok el, ha szeretve születünk,

ti miért nem szerettek?

Életet adtok egy új életnek és eldöntitek nem szeretettre érdemes.

Pénz.

Pénz nincs elég!

Őrületbe kergetném.

Kergetném? Hogy én?

Hogy is ne! Kell a pénz!

Még sincs elég, dolgozhatok én!

Kérsz te is, kér ő is,

adok én , örökké csak adok én.

Pénz, ha nem lennél

Szabad lennék, repülnék.

Nem bánnám én az autót, házat.

Mit sem ér.

Élnék! Érted? Nélküled, de élnék!

Szállnék, futnék, rohannék.

Hogy hová?

Ahová most nem lehet.

Mert megkötöd kezemet.

Szorosan tartod álmaim,

eltörlöd vágyaim.

Levágod szárnyaim.

Elveszed barátaim.

Foglyod vagyok rabszolgád!

Fizető barát.

Szavad szól és pénz terem.

Hogy nem elég? Elhiszem!

Vedd el mind!

Csavarjad, szorítsad, markoljad!

Vigyed-, vigyed, az életem legyen a tied!

Hiányod!

Mennyi év, mennyi éj

álltam ablakod alatt.

Néztem elmúló árnyakat.

Behunyt szemeim mögött mély fájdalom.

Csak még egy perc, egy remény!

Sóhaj és vágy karomba zár.

Engednem kell! Menned kell!

Kiragadott egy vasárnap est.

Szívem szakad minden éjjel,

hiányod bélyegként éget.

Csak még egy perc, ennyi mit kérek!

De szólt az ítélet, ennyi, nem több!

Engednem kell!

Némán siklik alakod, sötétségben fuldokol.

Utánad kapok, de már csak

a sötétség fogja alakod.

Könny áztatott magányom tépi szét,

marja és rángatja életem!

Mi maradt nekem?

Egy újabb magányos hét.

Nélküled élni, megtanulni élni.

Hinni és remélni,

bűnöst nem keresni.

Némán, távolból szeretni.

Jézus!

Szeretném hinni, hogy nem árulak el!

Hogy van elég hitem.

Félek, gyenge vagyok, mint Júdás,

csókkal üdvözöllek és Péterként engedem el a kezed.

Ne engedj, el kérlek!

Tisztítsd meg a lelkem.

Nyisd ki a szívemet, hagy lássalak tégedet.

Szememben őrzöm alakod,

lelkemben hordom akaratod.

Szívemben él a remény,

hogy egy nap újra melletted ülök én!

Férjemnek!

Éjjel felriadok, félek!

Kezedet kutatom,

átnyúlok az ágyon, megérintem karod.

Csendben lélegzel, alszol

én pedig megnyugszom.

Nem ér az életem semmit, ha nem te ölelsz.

 Üres minden percem nélküled.

Szeretem a hangodat,

mely kedves szavakkal simogat.

Nincsen szó, ami elmondhatná

mennyire szeretlek.

Hálával a szívemben élem az életem.

Olyan férj, mint te vagy

nincs még egy itt e földön.

Kérem az Istenem, ha egyszer már nem leszek

akkor is foghassam a kezedet.