2017. október 5., csütörtök

Pánik.


Hallom még a reggelt.
Vízcseppek lepik el a testem.
Indulnék, de nem lelem a kedvem.
Hová lett minden, mit úgy szerettem!
A ködös reggelt, az ablakon végig csorgó eső cseppet.

Elmúlt világ sötét reggele ébreszti a lelkemet.
Indulni kell, kint vár egy világ, mely
Megrémiszt és magával ránt.
Táskámba kapaszkodom, tőle várom a reményt, hogy
markolva vissza ránt a fény felé.




Nincsenek megjegyzések:

Jóga!

Csendben ülni, zenét hallgatni testünket ellazítani, ez a jóga! Mi évezredek óta uralja az elmét, rendbe teszi a lelket, ellazítja ...