2013. augusztus 14., szerda

Napraforgó



Mielőtt elindultam kicsi mag voltam, 
Sötét földnek rejtekében megbújtam.
Földanya óvott és szeretett,
és egy napon utamra engedett.

Arany csillogású hosszú karok
öleltek és védelmeztek.
Meleg fénye táplált és éltetett.
Lassan növögettem.

Itt az idő, jött egy fuvallat,
szirmaim álmosan nyújtóztak
Selyem fény ölelt, szórta rám melegét.
Így forogtam mindig a nap felé.

Nincsenek megjegyzések:

Jóga!

Csendben ülni, zenét hallgatni testünket ellazítani, ez a jóga! Mi évezredek óta uralja az elmét, rendbe teszi a lelket, ellazítja ...