Öreg ház

Öreg ház a tó partján szomorúan tekint rám.

Elmúlt az idő fölötte, magára maradt, elfeledve.

Pedig valaha nem volt így.

Két tündér lakta.

Egyik volt a Szeretett, másik volt az Élet.

Jól megfértek, vita köztük nem volt.

Szeretet nem volt Élet nélkül és 

Élet nem volt Szeretet nélkül.

De jött egy nap, mikor Élet azt mondta:

Tudod Szeretet én elmegyek megnézem e világot nélküled.

Szeretet kérte szelíden, ne menjen.

De Élet nem figyelt.

Arra gondolt, van ott valami a házon túl, látnom kell, mennem kell.

Szeretet csak állt némán és nézte,
ahogyan Élet, csendben, távolodik.
 Halvány fénye még fel- felragyog.

Élet csendben ballagott.
Néha  megállt, szíve nehéz volt, fénye halványult.
 Ritkán eszébe jutott Szeretet, 

ilyenkor megállt, leült, megérezte hű társát.

Visszanézett, de fogta botját és járta tovább az útját.