Hópehely

Szürkül már az ég, a hold sápadt fénye tükröződik a tó jegén.

Távolban látni hópelyhek szálingóznak rég, a fenyők ágait puhán ölelik.

Magas fák csúcsain egymásba kapaszkodik a remény, hogy

egyszer véget ér a tél.

Néma csend dermeszti a tájat,

árva nyulak szaladnak a messzi Mátrába.

Hideg tél rémiszti a rókát, vacogva kotor vackot magának.

Csendesen hullik a hó, havas mezőkön süvit a szél,

magával hozza a tavasz ígéretét.

Jégcsapok csöpögnek a napmelegétől,

őzek böffennek az üverek rejtekéből.

Éled az erdő, nyílnak a fák,

madarak köszöntik az újesztendő hajnalát.