Istenem! Néha eszedbe jutok-e?
Mikor párnámba sírom a nevedet.
S nem hallom itt állsz mögöttem.
Divat most tagadni, hozzád nem tartozni.
Elnézni a világba, egy sötét korszakba.
Feladni mindent, kitagadni téged.
Megtiltani a népnek, hogy tiszteljék az Istent.
Elvenni az erkölcsöt, kitörölni a hitet.
Kezébe adni egy újvilág hitet, hol a pénz az Isten.
Nem nézni a szívekbe, hol még fellelni a hitet.
Töröljük el e világot, építsünk egy rémálmot.
Nem kell nekünk hit és szeretet, csak a kínzó gyűlölet.
Lépjünk le, csá, ennyi.
Dobjuk el a világ rendjét.
Szánakozol és sírsz, ó ugyan már!
Hát nem ilyen életre vágysz?
Nem kellett Isten, elhitted a pénz a minden.
Vehetsz házat, szép jövőt, de benne élni nincs öröm.
Fizeted egy életen át a hazug világ kamatát.
Hiszed, hogy kell, az jó, az istentelen hazug világ.
Vissza mennél, de már nincs hová.
Szégyelled a múltad,
nem találod a kiutat.
Kérd meg hát az Istened és ő átvezet ezen az
embertelen életen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése