Hazug világ!

Mi világ ez? Hát nem látod?

Sötét verem, fekete lidérc

kis csillámpor ide-oda, bujtassuk el egy kis szószba,

cukorport hintsünk a világra.

Adjuk el, hogy csak itt és most, kihagyhatatlan fájdalom,

a pokolban égni és mind ezt önként akarni.

Csak mert venni kell még, még …… még több kedvezmény.

Az ördög dalolva méri a lelkünket a mérlegén.

Nem számit, csak legyen akciós és minél nagyobb.

Több színbe játssza le a hazug valóságot.

Ülünk és bámuljuk a telefont, mások életéért oda vagyunk.

A magunkéért föl sem állunk, nem ér annyit a világunk.

 Hagyjuk elveszni, értékeinket elvenni.

Múltunkat megtagadni, nemzetünket eltörölni,

nyelvünket nem beszélni, gyerekeinket nem nevelni.

Oda adni egy rendnek, hogy legyen tucat ember.

Nem számit a lelke, csak a szomszéd néni nyelve.

Károgunk napestig, üres szavak lepik el a magazint.

Nincs már tudás, csak tagadás, nem én voltam, ők tették!

Eltűnik a nemzeti felelősség.

Sajnáljuk a világot, de még jobban magunkat.

Fel kéne állni, szólni kéne, elmondani jó hangosan

Elég volt, ne tovább!

Megbűnhődtük már e sok hazug állszemélyt.

Kik elárulták az emberi létezést!