Unom már a facebookot, hogy ott éled a mindennapod.
Hozzám nem szólsz, ha még is, köszöni nem tudsz, csak
kérni, likeoljak neked valamit, amiért te egy zsák üres
semmit kapsz.
Amivel tovább eteted a nem létező állatodat.
Most őszintén, bolond vagy? Vagy mi lett a világgal?
Utálom látni minden percedet, mert elveszed tőlem, hogy
akarjalak látni, leülni és mesélni, az életről, a csodáról,
a családról.
Fárasztó ez az egész hazug csalás, amivel vakítjuk egymást a
facebook platformján.
Sírtok nincs csajotok, a férj is elhagyott.
Ugyan már, gondold át, borzalmas ez a virtuális hazugság!
Én elmentem, kiszálltam, elég volt számomra.
Keresetek szóban, üljünk le egy kávézóba,
tegyünk úgy, mint régen, hozzuk vissza a régi emléket,
amikor még az emberek a valóságban éltek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése