Depresszió!

Miért, miért múlik el minden?

Mi volt bennem, mit én tudtam, hová lett?

Nem jön egy vers, se egy gondolat.

Ki ürült lélek vergődik mindennap.

Nem lelem magamat, nem látom a kiutat.

Ó Istenem, mi lett énvelem?

Hová lett a jókedvem?

Újra rám borul a magány, fekete fellege eltakarja szemem.

Segítségért kiállatnék, de nem halják már hangomat.

Eltűnt az arcom, én sem látom alakom.

Tükröm egy rémálom, sötét verem,

fekete földel befedem lelkemet.

Nincs ki kirángasson, egy lidérc álom a valóságom.

Magányos harcos vagyok, megküzdök magammal.

Egy lángoló pokol, hol elégnek reményeim, emberi kapcsolataim.

Nincsenek már barátok, nem látják már, ha jön a baj.

Magamra maradtam, egyetlen társam, egy sötét árny.

Ő mindig itt van, hazug, ármány szeretettével gondosan betakar.