Elszállt a szó, nem fog a toll.
Üres sorok között kimondatlan szó.
Fejemben újra szólok, nyílik a szám,
de egy láthatatlan kéz befogja már.
Bent rekedt minden ami fáj.
Szavak kergetik egymást.
Emberek hangja süvit a fülembe.
Álmodtad, álmodtad, nem is léteznek!
Szorítom kezemet fülemre tapasztva.
Ordítanám, csend legyen!
Ki tépitek a lelkemet!
De egy újabb hang felém kiállt.
Te vagy a hibás!
Én vagyok? Magamba roskadok.
Nincsen ember kinek fontos vagyok?
Mit tettem? Kimondtam az emlékemet.
Cserébe bűnös lettem, engem vertek.
Hozzátok az ítéletet!
Mennem kell. Egy szót se többet.
Kárhozott az életem, legyen kárhozat az emlékem.
Marjatok belém, tépjétek húsomat.
Szeretni képtelen emberi másolat.
Legyen bűnötök az enyém.
Én elbírom, némán elhordom.
De ha egy nap ott álltok Istennél.
Jusson eszetekbe minden bűnötök,
amit én hordok a vállamon.
Akkor én is oda állok elétek
leakasztom minden terhemet.
Isten kapuján tisztán belépek,
nem cipelem tovább a fekete lelkeket!
