Amikor a gyermekem megszületett még magam is tudatlan voltam.
Nem volt anyám s apám, akik példát mutattak volna.
Akkor tájt a gyerek még nem volt önálló lélek.
Úgy gondolták a felnőttek ők az okosabbak
és nem is sejtették mennyire tévednek!
Később az élet felemelt és megviselt.
Megtanítva, hogyan értsem meg miért is van gyermekem.
Nem volt könnyű és ma sem az.
Mindennap egy harc!
Nem vele, magammal, hogy hogyan váljak jobbá.
Egy nap, majd ha felnő, elmondhassa
"Anya ezt így mutatta."és folytatja azt a jót és szépet
amit én sok- sok éve élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése