Látlak még, tudom én.
De addig is emlékeimben élsz.
Hiányzol nekem, hiányzik, hogy átölelj.
Fognám kezed és kérném az
Istent adjon több időt nekem.
Egy búcsút, egy köszönést, egy ölelést.
Ha lehetne, elmondanám, sajnálom, gyerek voltam,
nem gondoltam egyszer nem leszel.
Megállítanám az életem.
Ülnék veled a gangon, néznélek, és nagyon szeretnélek.
Hiányzol!
Te is tudod, a kezedet már nem foghatom.
Csendben merengek, hová lett az emléked?
Minden este felidézlek, végig veszem a történeted.
Oly keveset tudok rólad, de amit tudok, itt őrzöm magamban.
Ápolom és gondozom, el nem hagyom.
Emlékszel?
A küszöbödön ültem, hallgattam a beszéded és csodáltalak
téged.
Nekem te voltál a minden.
A gyerekkorom, az életem, a védelmem.
Neked köszönhetem az életem.
Szerettél engem, és csak remélhetem, hogy tudtad, milyen
kincs vagy nekem.
Jön egy illat, a tiédet érzem, és vele együtt jön a
képzelet.
Mama szeretlek, kérlek, ne enged el a kezemet, várj rám mikor
én is elmegyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése