Mi világ ez? Hát nem látod?
Sötét verem, fekete lidérc
kis csillámpor ide-oda, bujtassuk el egy kis szószba,
cukorport hintsünk a világra.
Adjuk el, hogy csak itt és most, kihagyhatatlan fájdalom,
a pokolban égni és mind ezt önként akarni.
Csak mert venni kell még, még …… még több kedvezmény.
Az ördög dalolva méri a lelkünket a mérlegén.
Nem számit, csak legyen akciós és minél nagyobb.
Több színbe játssza le a hazug valóságot.
Ülünk és bámuljuk a telefont, mások életéért oda vagyunk.
A magunkéért föl sem állunk, nem ér annyit a világunk.
Hagyjuk elveszni, értékeinket
elvenni.
Múltunkat megtagadni, nemzetünket eltörölni,
nyelvünket nem beszélni, gyerekeinket nem nevelni.
Oda adni egy rendnek, hogy legyen tucat ember.
Nem számit a lelke, csak a szomszéd néni nyelve.
Károgunk napestig, üres szavak lepik el a magazint.
Nincs már tudás, csak tagadás, nem én voltam, ők tették!
Eltűnik a nemzeti felelősség.
Sajnáljuk a világot, de még jobban magunkat.
Fel kéne állni, szólni kéne, elmondani jó hangosan
Elég volt, ne tovább!
Megbűnhődtük már e sok hazug állszemélyt.
Kik elárulták az emberi létezést!
