Magány

Mennyi szó mennyi fájdalom.

Magányos szívekben a rettegés szava szol.

Elhagytál O Istenem!

Elment az életem!

Miért nem segítet senki sem?

Miért szenved az életem?

Halkan csüngők ajkadon.

Szólj, hát kérlek?

Adj vigaszt a lelkemnek.

Mennék én, de te nem engedsz.

Azt mondod ez itt az életem.

Álljak fel és harcoljak!

Nem birok istenem.

Gyenge karom porba hull,

betemet a fájdalom.

Szűni nem tudó kétely

az életem így élem.

Kérlek, vedd el, vidd el, szabadíts fel.

Többet e kint én ne érezzem.

Vigyél el, magadhoz,

föl az égi világhoz.

Hagy legyen végre békém.

Szeretnék benned újra hitre térni.

Hinni a szépet és a jót.

 S hogy az élet veled újra alkot,

egy szebb és boldogabb létet.

S majd a földön minden lélek

Örömmel a fényedbe éled.

Ima az én Istenemhez

Kérlek Istenem, adjál nekünk hitet, hogy

a világban a sok rosszat váltsa fel a hited.

Erősítsd a szívünkben a szépet és a jót.

Legyen benne hely a mának, és ne öljük meg a tegnapot.

Ne sírjunk holnap és ne bánkódjunk ma.

Öröm és boldogság legyen minden pillanat.

Öleljen át a te szereteted és fényed,

Ragyogjon béke fent az égen.

Holdsugár karoljon át minden harcost,

Óvjál minket védő szenvedéllyel.

Angyalaid szárnyaikon röpítsenek fel a mennybe.

Hagy üljek a felhők szélén melléd.

Onnan le tekintve a földre.

hagy lássam egy pillanatra

e világot szépnek, és

érezni a kegyelmedben élek. 

Két év

Két év, mint két hét.

Nehéz volt, nem tagadom.

Benne én voltam, benne én éltem.

De feledem én...

Mert mi fájt  és később betegítet lelkemen.

Engem szolgált.

Bölcs és mély igaz tanárom volt.

Ma hálával a szívemben, örömmel a lelkembe,

tovább megyek az életben.

Elmentél

Hát elmentél, csendben, halkan, észrevétlen.

Ami maradt az fáj, az elmúlt, végett ért.

Nem jön könnycsepp, nem jön harag, csak emlék.

Feltenném a kérdést, MIÉRT?

De csend van a helyén és remény.

Jön egy nap, tudom én.

Mikor a csend vissza tér.

Halkan lopózik, mögém ér.

Átölel és megérint.

Feleletként szemembe néz.

Nem kell több, ennyi elég.

Megértem már a csend üzenetét.

Lélek harc

Lélek harc, mi bennem él,

egy törekvés a fény felé.

Nem enged, fogva tart, szorít!

Összetör, földhöz vág, romba dőlt.

Feszít, taszít, belőlem egy részt kitép.

Arcomba vág, lelkembe tép, testembe mar.

Harc!

Harc az életért!

Harc a létért!

Harc önmagamért!

Zene

Kint zajlik az élet, hangos, harsogó, lüktető élet.

Itt bent csend az úr!

Halkan szol egy hangszer, lágyan ontja hangját.

Néha megáll, elhalkul majd újra játszik.

Felém lopakodik, átölel, belém szál, magához ölel.

Így ragad el a zene hangszere.

Sötétség

Selyemszirmok összezárva,

nem nyílik már az élet virága.

Haldokló világ, sötét éj.

Holdsugár fénylő lét.

Hol van már a tánc,

az öröm szigetén?

Elmúlt minden csak egy szép emlék.

Helyébe lép egy sötét kép

Mardossa a lelkem boltívét.

Rohannék én, de valami fogva tart.

Kínzó marok, repedt sarok,

ez a világ régen halott!

HÍVÓ SZÓ

Téli szél fuvallata kering a völgyek mélyén,

Dobszó visszhangzik, égi jelként kiált a világba:

Itt az idő ébredni kell!

Isten szava hívja nemzetét, egybe gyűjti ősi emlékét.

Ma minden Ős újjászületett. Szétszórva a világban

Keresik önmaguk igazát.

Harcolnak és küzdenek, az ősi magyar nép hangja száll,

Megáll minden országnál, szíveknek szól, szívekért:

Harcra kész az új nemzedék!

Szavak nélküli küzdelem, ami elé néz ez az új magyar nemzedék.

Egybe gyűlünk mi mind, az egy igaz szeretet a vezérünk

Őseink lelkei bennünk égnek,

Ősi Istenünk nagy nemzedéke ébredezik,

Zúg a völgy, morajlik a mély.

Pilis szíve érted él, a Föld egy új jövőt remél.

Indulj hát, és légy szerény! Csendes harc itt a remény.

Szeretni és hinni, ez a két szó a vezér!

Hiányzol

Szeretném fogni kezedet,

Kimondani nevedet.

Melléd ülni, mint régen.

Hallgatni a szépet

Mesélni néked,

Nevetni véled.

Szemeimmel nézni,

Karjaimmal óvni.

Féltőn remélni,

Csupán csak szeretni.

Óvni, védni, megőrizni.

Soha el nem engedni.

Tavasz

Tavasszal minden ablak nyitva van,

Hallgatja a zajokat.

Ismerősként köszönti a madarat,

autók zúgását, üvegek csörömpölését.

Pakolnak, fészkelődnek, rendezkednek,

Valami készül, nagydolog vár.

Sürög – forog a világ.

Ébredezik álmából egy jobb világ.

Elfeledet régi emlék, mit a hó takart.

Olvadáskor elmosta fájó emlékét.

Minden mi volt, ma már nincs.

Új palánta kél!

 Friss virággal, friss emlék,

ébredezik a lét.

Napsugár hirdeti az új élet reményét.