Van egy fiú kinek nincsen honja
Ki a széllel ébred, a természet ringatja, a nap simogatja.
Nincs neki e földön boldogsága.
Kicsi keze remegve kér,
Néma szemek elfordulnak, rá sem néznek.
Nem számít egy élet, elveszett az régen.
Az emberi szívhez nem ér el a lélek.
Feketén-fehéren küszködik a létben.
Nincsen számára itt hely.
Jön egy ember ki hajába tép,
és nem látja rég egy elveszett lélek ki segítséget kér.
Kép és egy írás itt található Magyarországon müködő "hajléktalan" óvodáról :
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése