Férjemnek!

Éjjel felriadok, félek!

Kezedet kutatom,

átnyúlok az ágyon, megérintem karod.

Csendben lélegzel, alszol

én pedig megnyugszom.

Nem ér az életem semmit, ha nem te ölelsz.

 Üres minden percem nélküled.

Szeretem a hangodat,

mely kedves szavakkal simogat.

Nincsen szó, ami elmondhatná

mennyire szeretlek.

Hálával a szívemben élem az életem.

Olyan férj, mint te vagy

nincs még egy itt e földön.

Kérem az Istenem, ha egyszer már nem leszek

akkor is foghassam a kezedet. 

Most kéne élned!

Napnyugtával sötétségbe borul a lét,

az élet tele reménnyel kél.

Nem kell félni, mindig van remény

holnap is felébred a lét.

Mennél, rohannál, futnál át mindenen

vágyol, hogy megnőj, hogy valakivé légy…

Hajszolod magadat, döngeted a szavakat.

Nincs megállás csak a folyvást küzdés,

engeded elmenjen az élet, és nem is látod

most kéne élned.

Ne hajkurásszál álmokat!

Néz körbe a világba, tekints a virágra

néz fel az égre, lásd magad élni.

Üljél le a padra, állj meg egy napra.

Fussál és nevess.

Örülj az életnek!

Készen állok.

Testem elérett, lelkem megérett.

Minden mi bennem van,

minden mi rajtam van.

Készen áll!

Elindul és megérint,

bennem minden beérik.

Valami készül, valami indul.

Bennem egy mag ma kivirul.

Virágja belőlem virágzik.

Szirmai a lelkem szirmai.

Indulnom kell, az élet készen vár.

Rajtam áll!

Bennem ég egy jobb világ.

Gyermekemért aggódás!

Amikor a gyermekem megszületett még magam is tudatlan voltam.

Nem volt anyám s apám, akik példát mutattak volna.

Akkor tájt a gyerek még nem volt önálló lélek.

Úgy gondolták a felnőttek ők az okosabbak

és nem is sejtették mennyire tévednek!

Később az élet felemelt és megviselt.

Megtanítva, hogyan értsem meg miért is van gyermekem.

Nem volt könnyű  és ma sem az.

Mindennap egy harc! 

Nem vele, magammal, hogy hogyan váljak jobbá.

Egy nap, majd ha felnő, elmondhassa

"Anya ezt így mutatta."és folytatja azt a jót és szépet

amit én sok- sok éve élek.

Lányomnak 18. Születésnapjára!

18 év telt el azóta, hogy angyalok hoztak el hozzám,

Emlékszem a percre még ma is.

Mikor arcodat láthattam.

Sírtál és én féltem.

Nem tudtam, hogyan segíthetnék neked.

Itt volt ez a rémisztő nagyvilág, és számomra is rémisztő volt az anyaság.

De jöttél te és tanítottál nekem, szeretetet és boldogságot.

Mutattad nekem az utat, amin ma is járok.

Neked köszönhetem az életem és a boldogságom.

Te eljöttél hozzám, engem választottál, hogy én legyek a te anyukád.

Most pedig itt állsz és átléped a felnőttek kapuját.

Kinyílik egy világ, egy még nagyobb világ.

Utadon már nem járhatok veled, kezedet már nem foghatom.

De szívedben kísérlek minden percedben.

Ha behunyod, majd a szemed én mindig ott leszek.

Megsúgom halkan, hogy csak te halld

Mennyire szeretlek, óvlak és védlek, amíg csak élek.

És mikor már nem, akkor is veled élek.

Belőlem lettél, én benned élek.

Mi egynek születtünk.

Anya és lánya, te és én.

Mindörökre egy közös létezés.

Egy elmúlt emlék!

Egy elmúlt emlék,

Csodás fény.

Lehullik az ég vászna,

sötétség fedi rég.

Reggel mikor megvirrad,

feledésbe ér minden bús emlék.

Haza vágyás.

Mert gyerekként kiragadott a sors,

eldobott messzire, elvitte az emlékeimet.

Elfutott az élet felettünk, felnőttünk.

Nem tudom már ki is vagy te?

Kit ismertem kicsi emberke volt.

Csak azt érzem hiányzik, hogy újra otthon legyek.

Érezzem a levegőt, a tájat érinthessem.

Újra evezhessek a Tiszán, és

felüdülve este nyugovóra térhessek Nagymama  öreg házában.

Szeretnék.

Nyitott ablakok alatt estikék illatát érezni,

dunyhában feküdni,

A tűz ropogását hallgatni,

A porban játszani, zsíros kenyeret enni.

Szeretném újra átélni, de nem lehet,

emlékeim régiek.

Néha a szívem hazatér, és

indul tovább álomként.

Érezted már?

Érezted már valaha, hogy meghaltál egy pillanatra?

Mert én igen - mikor a lányom elment

Azóta is halott vagyok.

Néha fel-felriadok, de magányos élőhalott vagyok.

Nem tudom, melyik jobb, ha valaki tényleg halott

Vagy csak elhagyott.

Úgy sejtem, az utóbbi, mert tele van fájdalommal

Önváddal, félelemmel,

Kutatással és az értelmek keresésével. 

Egy nap alatt változott meg az életem.

Életemből lett a félelem.

Élőként élek halott szellemiben

Minden percemben rettegek

Hiányzik a gyermekem.

Rólad

Valaki elment,

nem is nézett hátra.

Nem lelte otthonát a mába.

Fénye itt maradt,

emléke vele ment.

A múltja nálam,

a jövője már csak neki lesz.

Szívemben a remény él.

Szemem tükrében ő él.

Bánat nem kíséri emlékét.

Öröm volt a múlt

boldogság lesz a jövő kép.

Szeretettel ölelem,

karjaiban emlékezem.

Sosem feledem.

Hit

Igen, szeretett.

Igen, élet.

Igen, veled élek.

Isten bennem él.

Isten a világban él.

Isten mindenben benne él.

A fény világit,

A fény gyógyít,

A fény az Isteni létezésben él.

Hited legyen elég.

Hited legyen remény.

Hited legyen enyém.