Cirmos kedvem lassan ébred,
álmomból csengettyű ébreszt.
Nocsak, mit látok?
Gazdámon egy piros kalapot.
Közelebb hajolók, jól megnézem,
nem is kalap, egy sipka az.
Múltévben a kandallóban fennakadt.
Nem is tudom, hogy történt?!
Egy sötét éjjelen, gömbölyödve merengtem….
hová lett az egerem?
Egyszer csak hallom én, motozik őkelme,
a kéményben meglelem.
Fölugrottam, uzsgyi neki,
az ösztönöm vadászni hív.
Mereven figyelek, bajszom égnek mered, karmaimat élezem.
Csendesen osonok, rá ugrok a zsákmányra,
vagy mint később megtudtam a zsákjára.
Karmaim között csengettyű csilingel,
s nem a bájos egerem ciripel.
No, nem baj, ez is jó móka.
Mert azóta télapó sapkáját Miki a mikulás hordja.
