Istenem hol jársz?

Istenem hol jársz az égen?

Kereslek mindennap, mégsem látom az arcodat.

Kérlek, mutasd meg nekem a létezést, egy halál utáni képzelést.

Hogy van remény veled élni a mennyek egén!

Nem vágyom másra csak, hogy hozzád járjak...

Lépcsődnél térdepeljek, és hozzád hűen könyörögjek.

Fordítsd felém orcádat hagy lássam az arcodat.

Mely békével teli, és árasztja az emberekre a szeretetét.

Kérlek Istenem, ne felejts el engem!

Szükségem van rád itt a földi életben!

Pánik.

Hallom még a reggelt.

Vízcseppek lepik el a testem.

Indulnék, de nem lelem a kedvem.

Hová lett minden, mit úgy szerettem!

A ködös reggelt, az ablakon végig csorgó eső cseppet.

Elmúlt világ sötét reggele ébreszti a lelkemet.

Indulni kell, kint vár egy világ, mely

Megrémiszt és magával ránt.

Táskámba kapaszkodom, tőle várom a reményt, hogy

markolva vissza ránt a fény felé.