12 éve tappancsai között fogja szívemet.
Nem nézi arcomat, mögém néz, belém lát.
Minden rezdülésemet ismeri már.
Néha csak ül és néz, szemében áhítat.
Nekem szól, nekem üzen, látja tiszta lelkemet.
Soha nem szűnő szeretet öleli minden napomat.
S ahogy telnek, az évek szemeit fátyol takarja el,
s még is ezer ember közt nekem örül, ha halja hangomat.
Velem nőt föl és velem öregszik meg.
Együtt lettünk barátok, család és igaz lelki társ.
Sok fájdalmam cipeli ő, terhemet hordja szó nélkül.
Nem vár semmit cserébe, önzetlen lény ki szeretni jött.
Nem mást, engemet!
Hallom lépteit, öregesek, bajusza fehér már.
De szemében a fény tisztán felragyog, ha rám néz.
Átölelem minden nap, köszönöm neki, hogy
Egy röpke kutyányi
élete alatt megtanított szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése