Kereslek benneteket emberek,
Hol vagytok? Hová tűntetek?
Elmúlt századok letűnt emberei, sírjatok!
Ma élő embernek, nem kell a vers.
Nem olvass, és nem ír!
De facebookjárol osztja az észt.
Elfeledte már –e nemzet ki is volt Kölcsey.
Felkiáltok! Istenem… hová lettek az Emberek?
Kik vagyunk mi, ha eltűnt belőlünk a képzelet.
Veszedelmes világ az, ahol nem olvasnak, de tudnak.
Ahol nem látnak, de okítanak.
Hazugsággal hintik el a múltat.
Eltörlik Elődeink tetteit, kitépik a lelkünk Magjait!
Bitorolják vágyunkat, láncra kötik az emlékét.
Csendbe legyél, ne merj szólni!
Ez a világ a hülyéket szereti.
Feled el önmagad, imád a hamisat.
Utáld a néped, mard a másikat.
Tipord el, s majd segítséget nyújtó karodat,
levágjak az elvtársak.
Itt nincs hely a gyengéknek, közéjük állsz
vagy eltapos az emberi enyészet.
Lelked oly hevesen ordít, szomjazik a jóra.
De nincs már tudás, feláldozták,
Az instagram szent oltárán.
