Nyári esős szürke reggel.
Számítógépem előtt merengve ébredek.
Telnek az évek, nem kopnak az emlékek.
Ma is ott ülök hajnalban a réten,
lesem a terelgető ménest.
Vizes fűcseppeken óvatosan lépek
meztelen talpamon a dér ébresztget.
Távolban pirkad az égbolt
vele ébred az emberi mivolt.
