41 évem!

Repül az év, öregszem én.

41 évem mögém ért. 

Nem értem én hová lett a múlókép 

Gyerek voltam, éppen csak felnőttem

már is elrepültek az évek.

Boldog nem voltam sokáig, 

nehéz élet tépázta ráncaim.

Köszönöm neki, hogy nem adta olcsón és fejbe vágott olykor,
néha akkor is, ha előtte már megtépázott.

Nélküled ma Istenem nem lennék.

Amikor azt kértem vigyél el, te mellém ültél, szerettél!

Átölelve meséltél, egy jobb életről, szép emlékekről.

Lehajtott fejjel, könnyes szemmel, halkan kértelek, segítsél. 

Nem hittem egy nap más lehet minden,

hogy a rossz eltűnhet belőlem, de te

hitted, egy nap felállok, letörlöm könnyeim.

Megsimogatom szívemet és magamhoz ölelem lelkemet. 

Ma is itt vagy velem, ha csendben is vagyok, és sokáig nem szólok.

Tudom, ott ülsz ágyamnál, mosolyogsz rám.

Azt mondod – Látod, csak hinned kell, ennyit kérek nem többet! 

S bízd rám az életed. Vezetem a lelkedet. 

Szorosan fogom a kezedet.

Köszönöm Istenem az elmúlt 41 évemet! 

Fohász!

Kérlek, Istenem bocsásd meg az én életem,

Oly sokat bűnhődtem és bűntettem!

Haragomba nem láttalak, pedig kerestelek,

elfedte a sötétség a fényedet.

Ó kérlek, Istenem vezesd az életem,

mutasd meg nekem hol rejtőzöl a szívemben.

Szeretnék veled egybe forrni, a napjaimat veled élni!

Keresni téged szüntelen, meglelni a napnak fényében,

egy kóborló állat tekintetében.

Ülj ide kérlek mellém, a lelkemet a kezedbe tenném.

Fogd, és vidd fel a mennybe, tisztítsd meg a fénybe.

S ereszkedj alá az égből, borítsd rám védő lepled.

Így kísérj tovább a maradék éveimben.