Látom a kezemen az öregség jeleit.
Néhol a finom bőrt ráncok ölelik.
Múló éveim mély ráncokat alkotnak.
Mesélnek egy életről hol szépről, hol fájó emlékekről.
Őseim múltját tükrözi minden egyes barázda.
Benne látom anyám
kezeit, egy mozdulat, egy gesztus mind belőle fakad.
Az ő keze, az ő bőre volt pont ilyen.
Mennyit néztem merengve, figyelve
ahogy az erek futkosnak keresztbe, keresik az utat,
éppen úgy ahogyan most én keresem kezeit.
Azt a kezet mely óvót és szeretet.
S mely némán szorította kezemet.
Majd egy napon elengedte, hogy annyi néma év után
a kezemben lássam kezeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése