Esti fény, sötétségben ég.
Ablakon kilesek, magányos lélek az enyém.
Barátság hiánya szívembe tép.
Kinek hibája? Én magam talán!
Elűztem vágyaim, nem is emlékszem már.
Magányra ítéltem életem, oly régen már.
Ma még is szenvedek egy üres csendes éjszakán.
nincs kit hívnom, sötét a világ.
Barátaim kik voltak, maguk is magányos lelkek.
Igaz Barátság már régen elment.
Nem is tudom milyen az?
Szeretni, ragaszkodni, éjjel beszélgetni.
Némán ismerni egymás szavait.
Lesni másik óhaját!
Mielőtt mondaná, már teljesítjük
is talán.
Jó lenne ülni egy padon, elengedni a haragot.
Kibékülni, ölelni,
kezembe tartani.
Itt ülök, várok rád, gyere, szívem tárva vár.
