Ősszel varjak keringnek az égen,
hűvös már a reggel.
Néhol köd dereng, napfény szúrja át a felleget.
Csendben állok, sóhajtok,
Elment, elballagott!
Kicsúszott kezeiből a kezem,
helyét szorongatom.
Vállára hajlik az ősz
betakarja a köd.
Eső veri az ablakot!
Nézlek csendben
folyik a könnyem.
Elmentél, eltűntél!
Sárga levelek közt botorkál a szél.
Lábad nyomába futok én
elkaplak, még markolom szavad.
Elnémul a táj
sötétség borul rá.
Kialszanak a gyertyák
alszanak a fák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése