Napnyugtával sötétségbe borul a lét,
az élet tele reménnyel kél.
Nem kell félni, mindig van remény
holnap is felébred a lét.
Mennél, rohannál, futnál át mindenen
vágyol, hogy megnőj, hogy valakivé légy…
Hajszolod magadat, döngeted a szavakat.
Nincs megállás csak a folyvást küzdés,
engeded elmenjen az élet, és nem is látod
most kéne élned.
Ne hajkurásszál álmokat!
Néz körbe a világba, tekints a virágra
néz fel az égre, lásd magad élni.
Üljél le a padra, állj meg egy napra.
Fussál és nevess.
Örülj az életnek!
