Haza vágyás.

Mert gyerekként kiragadott a sors,

eldobott messzire, elvitte az emlékeimet.

Elfutott az élet felettünk, felnőttünk.

Nem tudom már ki is vagy te?

Kit ismertem kicsi emberke volt.

Csak azt érzem hiányzik, hogy újra otthon legyek.

Érezzem a levegőt, a tájat érinthessem.

Újra evezhessek a Tiszán, és

felüdülve este nyugovóra térhessek Nagymama  öreg házában.

Szeretnék.

Nyitott ablakok alatt estikék illatát érezni,

dunyhában feküdni,

A tűz ropogását hallgatni,

A porban játszani, zsíros kenyeret enni.

Szeretném újra átélni, de nem lehet,

emlékeim régiek.

Néha a szívem hazatér, és

indul tovább álomként.

Érezted már?

Érezted már valaha, hogy meghaltál egy pillanatra?

Mert én igen - mikor a lányom elment

Azóta is halott vagyok.

Néha fel-felriadok, de magányos élőhalott vagyok.

Nem tudom, melyik jobb, ha valaki tényleg halott

Vagy csak elhagyott.

Úgy sejtem, az utóbbi, mert tele van fájdalommal

Önváddal, félelemmel,

Kutatással és az értelmek keresésével. 

Egy nap alatt változott meg az életem.

Életemből lett a félelem.

Élőként élek halott szellemiben

Minden percemben rettegek

Hiányzik a gyermekem.

Rólad

Valaki elment,

nem is nézett hátra.

Nem lelte otthonát a mába.

Fénye itt maradt,

emléke vele ment.

A múltja nálam,

a jövője már csak neki lesz.

Szívemben a remény él.

Szemem tükrében ő él.

Bánat nem kíséri emlékét.

Öröm volt a múlt

boldogság lesz a jövő kép.

Szeretettel ölelem,

karjaiban emlékezem.

Sosem feledem.