Bennem lévő sötétség
Kapaszkodva tör elő
Letaposva minden érzést, emléket és jövendőt.
Nem szánit neki sok évnyi küszködés, harc és törekvés.
Eljön, vaskarmában tart, szorít, fojt, el nem enged.
Viaskodik bennem az élet.
De ott van bennem egy picinyke hit,
Fény és remény, hogy Isten bennem él.
Nem kétség, Ő velem él.
Fáradt lelkem hozzá lép, a földről fölsegít.
Némán fogja kezemet, mikor a vaskarmok
Szorítják lelkemet.
